"If you know in this hotel room they have food every day and I knock on the door. Every day they open tha door to let me see tha party, let me see that they throwin' salami, throwin' food around telling me there's no food. Every day. I'm standing outside tryin to sing my way in- "We are weak, please let us in. We're week, please let us in." After about a week tha song is gonna change to, "We're hungry, we need some food." After two, three weeks it's like "Give me some of tha food! I'm breakin down tha door." After a year it's like, "I'm pickin' the lock, comin' through the door blastin." It's like, "I'm hungry." You reached your level, you don't want any more. We asked ten years ago, we were askin' with the Panthers, we were askin' in the Civil Rights Movement. Now those who were askin' are all dead or in jail, wo what are we gonna do? And we shouldn't be angry!?"

Tudod, hogy ebben a hotel szobában mindennap van valami kaja, és kopogtatasz az ajtón. Mindennap kinyitják az ajtót csak, hogy láthasd a bulit, láthasd ahogy dobálják a szalámit, dobálják a kaját, és azt mondják neked hogy nincs kaja! Mindennap. Kint állok és megpróbálom beénekelni magam. "Gyengék vagyunk, kérem engedjenek be minket" Egy hét múlva a dal megváltozik: "Éhesek vagyunk, enni akarunk!" Két, három hét múlvamajd így néz ki: "Adjatok valami kaját, mer betöröm az ajtót!" Egy év múlva: "Letépem a zárat és berúgom az ajtót!" "Éhes vagyok". Majd eléred azt a szintet amikor nem akarsz többet. Mi kértük 10 évvel ezelőtt, kértük a Párducokkal, kértük a Polgár Jogi Mozgalomban. Mostmár mindenki aki csak kérte vagy halott vagy a börtönben van. Mit kéne tennünk ilyenkor? És ne legyünk mérgesek??

Az egyetlen módja hogy megváltozzak, hogy esetleg "kifújod" az agyam.